Papírok

Anyuék, nem akarnak dicsekedni, de én hallottam, hogy végre megjött mindenkinek a papírja (apának már hetekkel ezelőtt, anyának a tegnap) és április 21-én együtt mennek letenni az esküt és magyar állampolgárokká fognak válni.
Ez így mindent megkönnyebbit az én szempontomból is és nem leszek "államtalan polgár" születésemkor- meg kell kérdezzem anyát, hogy van-e ilyen kifejezés.
Szóval mostmár nem csak magyar polgárok, hanem magyar állampolgárok is lesznek- leszünk!

25. hét...

Ismét orvosnál jártunk. Szerencsére továbbra is minden rendben, az utóbbi látogatás óta a kis manó 225 dkg nőtt, és olyan kis szégyenlős már most, hogy nem akarta megmutatni az arcát az új hiper-szuper 4D-s gépen. Csak profilból volt hajlandó bemutatkozni nekünk, ahogy a mellékelt ábra mutatja. De attól még nagyon szép.. A lényeg a lényeg, hogy a doktor bácsi véleménye szerint ezzel a babával nem lesz semmi gond. És mivel már 100%-ig biztos hogy kisfiú lesz az új jövevény, azt is közhírré tehetjük, hogy a szép hangzatos Nimród Albert nevet fogja kapni.
Sajnos aminek nem örülök annyira, hogy már híztam vagy 8 kilót, pedig még hátra van majdnem négy hónap, és főleg azok a hónapok, amikor egy terhesség alatt állítólag a legtöbbet hízik egy kismama, úgy hogy egy kicsit most megpróbálok diétásabban étkezni (fehér kenyér kizárva) hátha nem lépem majd túl a bűvös 10-12 kg átlagot. Mert hát utána a fölöslegtől nagyon nehéz megszabadulni, és nem szeretném az egész ruhatáramat lecserélni.
Apuka már nagyon türelmetlen! Szeretné már a kezébe fogni a kis csöppséget, ami teljesen érthető, én is nagyon várom már, hogy a karomban tarthassam Tökmagot. Tegnap este azzal nevettetett meg, hogy ecsetelni kezdte, hogy kb. mennyire lesz ideges az utolsó hónapban, és őt ismerve ez biztos így is lesz.

Telnek múlnak a napok...

Már egy hét telt el azóta, hogy orvosnál voltunk. És hát egyre nehezebb és nehezebb... Növekszik a súllyom, a pocakom, egyre kevesebb a levegőm de lényeg, hogy egészségesek vagyunk. Azt tapasztaljuk, hogy az apró manó ott bent már most követeli magának a figyelmet...Mi lesz később??? Esténként általában focimeccset játszik addig, amíg én vagy az apukája meg nem simogatjuk. A simogatást teljes odaadással élvezi, még mozdulni sem mozdul. Na de ha abbahagyjuk, rögtön újra kezdi a mocorgást...Tehát már most tudja, hogy hogy vonja magára a figyelmet. És hát mit mondjak? Ahhoz képest hogy milyen kicsi, épp olyan eleven...
Nagyon jó érzés tudni, hogy nem csak mi várjuk úgy a világra jöttét: eddigi ajánlatok alapján nekünk már csak a baba megszületésével kell törödnünk. Egyik nagyszülő kisiágyat csináltatott a babának, a másik a kiságyba való kelengyét szerzi be, a harmadik (milyen jó hogy sok van!) pedig a babaruhákat szeretné megvenni. És hát mit mondjak még: a leendő keresztszülők pedig a babakocsit akarják számunkra beszerezni. Nincs jó dolgunk? De hát úgy gondolom, hogy ez mind a kis jövevény iránti szeretetet jelzi... Nem is nekünk, neki van jó dolga! Biztos lehet benne, hogy élete első percétől fogva szeretet és gondoskodás fogja övezni.